4 fajta ember létezik:

Vannak, akik félnek ettől a szótól: APOKALIPSZIS..
Vannak, akik próbálják bizonyítani, hogy ez lehetetlen.
Vannak, akik hisznek a természetfelettiben
és vannak, akik MEGÉLIK.

Így van. 2155-öt írunk. Bekövetkezett a sokak szerint lehetetlen tény. Most az én naplómat olvassátok. Nem írtam bele annyi dátumot, hanem össze sűrítettem amit találtam és leírtam a jegyzeteim között történteket.

Minden egy borús napon történt..

 1.    Fejezet

KEZDETEK

„2155.Június 20.

Ma átmegyek az egyik barátomhoz, Olivérhez, hogy megjavítsam a gépét. Nem igazán ért a dologhoz, de mázlijára én profi vagyok benne.

-------------------------------------------------------------------------

Na szóval.. Itt vagyok náluk és megjavítottam a gépét. Háát… Csak egy hétig nem jövök át, erre Oli gesztenye barna hajából egy ombre átmenetes zöld-barna „izé” lett. Nem mondom, hogy nem áll jól neki, de.. most na. Szokatlan.

-------------------------------------------------------------------------

Rémesen esik. Hirtelen elment az áram. A vihar lecsapta a biztosítékot.. 15 éves létemre nem értek ehhez, viszont Oli 16 éves létére igen. Kiment megcsinálni. ---- Már egy jó ideje nem jött vissza.. Az áram SEM jött vissza. Megyek megnézem hol van. Csak nem történt semmi..”

Na, itt kezdődött minden. Kimentem a szobából és azt látom, hogy Olivér térdel a földön és.. sír? Ledöbbentem, mert ez nem vall rá. Sötét volt, ezért közelebb mentem. Az anyukája feküdt a földön, fejénél és lábainál vértócsa volt.. Leguggoltam Olivér mellé és körbe néztem. Egy gyönyörűnek tűnő, hófehér perzsa cica futott el előttünk. Szemei vörösen égtek és szájánál vérfolt látszott. „Elkapott egy madarat?” Gondoltam.. Nyikorogva kinyílt velünk szemben egy ajtó. A macska elfutott és az ajtó mögül egy emberszerű démon jött ki. Felálltam, Olivér maradt a földön és mindketten, lassan hátráltunk. A lény eltűnt egy másodperc alatt. Megfordultam.. Mögöttem állt és vigyorgott. Kezét a vállamra tette, majd félre állított. Olivér felé közelített. Átadott neki egy gyűrűt, a vállamon pedig egy nyaklánc lógott. Innentől már elkezdtünk vele beszélgetni és meg tudtunk egy s mást.

- Bééékéééveeel jöttééééél? –Kérdeztem, kissé gyerekesen-

- Igeeeeen.. Nem vagyok UFO, ha tudni szeretnéd.. –Válaszolt szarkasztikusan-

- Bocsánat.. De.. Ömm.. MI FOLYIK ITT?! –Olivér kezdett még jobban kiakadni-

- Hát, gyermekeim, bekövetkezett az apokalipszis. –Válaszolt a démon-

- Gondolom papnak se vettek fel.. –Szarkasztikus válaszra szarkasztikus válasz jár-

- Hát.. Nem éppen. –Válaszolt az idióta kijelentésemre..-

- Na jó.. Mi a neved? –Olivér végre megszólalt a sokk után-

- Sebastian. –Válaszolta-

- Aha.. Tipikus démon (komornyik) név. –Vágtam rá-

- És EZEK mik? –Olivér az ékszerekre mutatott-

- Hogy is hívjátok, ti emberek ezeket? … Hmm.. –A démon elkezdett gondolkodni-

- „Hogy is hívjátok, TI, haszontalan humanoidok, semmire kellő vérzsákok  az AMULETTEKET?” – Csak parodizálni próbáltam..-

- Ja, amulett! Tényleg! –Sebastian semmi reakciót sem mutatott az előbbi paródiámra-

- És minek adod ezeket nekünk? –Olivér csak kérdez és kérdez-

- Ezek varázserővel rendelkező talizmánok. –Fejtette ki Sebastian-

- Hát perszeee.. És én vagyok Miss America. –Még több szarkazmus volt a levegőben-

- Simán lehetnél. A mostani tuti kipurcant. –Közölte velem a „mindent tudó”-

- ..Bővebben tudnál mesélni a talizmánokról? –Kérdezte Olivér-

- Ezek a talizmánok át tudnak változni fegyverré, pajzsot képesek csinálni, de csak 2 percig. Illetve lakozik ezekben egy-egy szövetséges. Egy csepp véretek kell az aktiváláshoz. Ha ez sikeresen megtörtént, a szövetségesetek nevét kell kimondanotok. Miután kimondtátok, ők megjelennek és feltesznek egy kérdést. Ha helyesen válaszoltok, akkor megköttetik a szerződés. –Mondta Sebastian-

Vagyis mondta VOLNA.. Ezt az egészet egybe írtam. Az eredeti  monológ így hangzott:

- Ezek a talizmánok--

- Előbb még amulettek voltak..

- Át tudnak változni fegyverré--

- Hallod, ha az enyém láncfűrész, én esküszöm berosálok.

- Pajzsot képesek csinálni--

- Ha esik az eső, akkor vízből formázza meg, ugye?

- DE csak két percig..

- Utána helló, szia, szevasz, KAPUTT.

- ILLETVE.. Lakozik ezekben egy-egy szövetséges..

- Tedd egy pohár vízbe és egy hét múlva megnő! Kész is a játszótárs!

- Egy csepp véretek kell--

- Mondom, hogy vér szipolyázó.. 

-AZ AKTIVÁLÁSHOZ.

- Nyugi, nyugi. Halljuk ám. Nem kell kiabálni.

- Ha ez megtörtént, a szövetségesetek nevét kell kimondanotok.

- És én azt írjam a tenyeremre? Mert tuti valami kimondhatatlan neve van.

- Fuhuhhuuuuu.. .. MIUTÁN kimondtátok, ők megjelennek és feltesznek egy kérdést.

- „Te hallod.. Mik voltak az 5-ös lottó számai?”

- HA HELYESEN VÁLASZOLTOK, MEGKÖTTETIK A SZERZŐDÉS..

- És------

- Ha MÉG egy ilyen beszólást hallok, bevarrom a szátokat.

Sebastian befogta a szánkat és kezdett dühösen nézni. Lényegében megvető/gyilkos tekintettel nézett ránk.

- Oké, oké, jól van.. –Mondtam gülü szemekkel-

- Hhgrggghh……

- Ömm.. Ez mi volt? –Kérdezte Olivér-

- Itt az idő, hogy fogjatok 1-1 táskát, és tegyetek bele mindent, ami létszükség. Tehát étel, ital, melegebb ruha, lámpa, stb.. –Javasolta Sebastian-

- Ookéé…. –Válaszoltuk egyszerre Olival-

Fogtunk 2 táskát és bepakoltunk, majd kimentünk. Sebastian még visszahívott engem, de Olivérnek mondta, hogy maradjon kint egy pillanatig. Aggódnia nem nagyon kellett, mert a ház és a hozzá tartozó kert védve volt a lényektől.

- Te figyelj.. Ez az ő anyja, ugye? –Kérdezte tőlem Sebastian-

- Igen. –Válaszoltam-

- Érzelmi kötődésed van vele kapcsolatban?

- Mármint az anyjával?

- Úgy értem olyan, mintha a te édes anyád is lenne?

- Lényegében igen.

- Akkor most szerintem fordulj meg..

- Miért?

- Ha átváltozik  és például elkezd „vándorolni”, tegyük fel egy kisebb csata közben a srác meglátja őt.. Mindkettőtök vesztét okozhatja..

- Rendben..

Megfordultam. Sebastian megfogta a kezeimet és a fülemhez tette őket. Ott tartottam, mert több mint valószínű, hogy erre akart utalni. Még mindig hallom azt a hangot a fejemben.. Elkerülhetetlen volt. Elkezdtem könnyezni, Sebastian ezután kikísért. Olivér rezdüléstelenül állt. Oda mentem mellé és amit láttunk.. Mindenhol szörnyek, különböző lények és démonok mászkáltak. Oli megszólalt:

„- Egy paraszt elszállt a kapuval..”

 Sebastian elkísért minket egy darabig. Úgy néz ki, hogy félnek tőle ezek a teremtmények. Lehet ő volt a főnök. Kiértünk egy tiszta terepre. Lényegében ez egy nagyon hosszú szakasz volt, mint az út Budapesttől Szegedig. Itt elváltak útjaink. Olivérrel mentem tovább, Sebastian pedig elköszönt és adott egy kis dobozt. Azt mondta, hogy a talizmánok aktiválásához fog kelleni.

- Na most mit? –Kérdezte Olivér-

- Hát.. Nincs más, mint előre. –Mutattam egy irányba-

Megindultunk. Gondoltam, megnézem, hogy Sebastian mit adott. Kinyitottam a kis dobozt és.. „Komolyan volt nála tű..” Tovább mentünk körülbelül másfél órát. Láttunk lovakat, és egy tanyát. MESSZIRŐL elkerültük.. Logikusan. Rá fél órára, láttunk egy rövid fehér kerítéses részt. El volt törve, illetve volt rész, ami ki volt tépve a földből. Olivérrel megláttunk a kerítésnél feküdni egy emberszerű valamit.. Olivér közelített hozzá, de én próbáltam érvelni, hogy miért ne tegye:

- HmpfamPhÖ!

Ez volt az érvelésem.. Egyszerű, tömör és érthető.

- Görcsöt kaptál..? –Kérdezte Olivér-

Lehet mégsem volt annyira érthető, mint gondoltam.. Próbáltam halk lenni, nehogy az az izé felkeljen. Olivér akkor is közelebb ment hozzá, megérintette, majd hozzá szólt:

- Te még élsz?..

- Shh.. Tecc halott. –Szóltam közbe-

- Igen, még élek. Meglepődtél? –Válaszolt az.. élőlény-

- Ömm.. Oli, nézd mi van a fején.. –Suttogtam Olivérnek-

Nem voltam ügyes és meghallotta. De így volt a legjobb. Hirtelen egy villanás, mint a filmekben és átalakult, emberré. Biztos ember volt?...